A szovjet hadsereg érkezése előtt a határvadászok október 7-éről 8-ra virradóra hagyták el a várost, hátrahagyva 11 honvédet a kaszárnya védelmére. Október 8-án a szovjet egységekkel karöltve szerb nemzetiségű partizánok is érkeztek Kanizsára. A bevonulást követően a 11 hátrahagyott magyar honvéd megadta magát. A szovjetek azonnal lelőtték és a kaszárnya garázsában elásták őket. A városházán lelőtték az egyetlen ittmaradt rendőrt, Sipeki Pált – neki azokban a napokban fia született, és ezért nem ment el a városból.
A kanizsai magyarok sorsáról egy helyi szerbekből alakult „Tízes Tanács” döntött. Hét név maradt meg az emlékezetekben: Tatic Aleksandar (főjegyző), Terzin Nenad (cipész), Bogosavljev Luka (jómódú földműves), Bakalic Milan (kereskedõ), Bakalic Aleksandar (könyvkerskedő), Ugranov Milan és egy Tatic nevű dobos. Más visszaemlékezõk szerint Bogosavel, Karapandžic, Ugranov, Bakalic, Grubin Savo, Šumanac, Agbaba, Milutinovic. Ők szabták meg, hogy kit kell összeszedni és lehajtani a helyi magyarok közül a városháza pincéjébe.
A végrehajtók pedig: Nikola Radakovic, Svetozar Kneževic Baco, Mihajlo Oluški, Ugranov Dušan, Grubin Savo, Preradovic Milutin, J. Aleksandar, Sekulic Momcilo, Pajo Rus, Preradovic Persida, Kordovan Dragica, Terzin Dušan, Tatic Bato, Bošnjak Mile, Tatic Verica, Bata Dezsőné (szül. Schüller Maca).
Az elfogottak nagy részét a pincében agyonkínozták. Őket éjszakánként hordták ki a Tisza menti erdőbe. Tetemeiket tömegsírokba dobálták. Az ilyen szállítmányok mindennaposak voltak, ezért a sírt be sem temették, csak mésszel öntözték le a hullákat. A város kocsisa, Almási Mátyás később mesélte, hogy a városháza pincéjében agyonvert emberek hulláit az éj leple alatt vele szállíttatták a Tisza mellett kiásott árkokba. Sok áldozatot az éjszaka folyamán kihajtották a tömegsírhoz és lelőtték.
Magyarkanizsán három tömegsír található. Egy nagyobb 60-70 és két kisebb 20-20 kivégzett magyar tetemével. Ezen kívül vannak sírok ismeretlen helyeken is. Az agyonvert áldozatok elszállítását és elhantolását ugyanis a végrehajtók időnként egy Pajo Rus nevű grúz cigányra bízták, aki a rábízott hullákat időnként nem vonszolta le a Tisza melletti lövészárkokba, hanem mindjárt a városháza alatti peremerdőben (akkor kőrisfa erdő volt) hantolta el. |
|
vissza
