Délvideéki Kutató Központ

Írott
Lendvai Gyula, Martonos, 1995.
„Látszott rajta, hogy bántották.”
„Amikor az oroszok ‘44-ben aknavetővel lőtték a falut, apám letört egy lécet, rárakott egy fehér lepedőt, s ki lett tűzve e templomtoronyra. Az oroszok pár perc múlva ellőtték a tornyot, de utána abbahagyták a falu lövését. Jött egy tank, meg sok lovaskatona.
     A martonosi népnek 16-60 éves korig le kellett járni a komphoz dolgozni. Apám is ott volt, még egy orosz tankot is segített kihúzni a Tiszából. Lebukott és kötelet kötött rá. Amíg az oroszok itt voltak, nem bántották, aztán zárták be a községházába. A Klajic Božo szólt neki, hogy menjen be jelentkezni. Az Eremic Luka vádolta valami föld miatt.
     Valahányszor volt otthon, amikor oroszok jöttek a faluba, akkor mindig kiengedték. A kivégzés előtti napon is. Látszott rajta, hogy bántották. Úgy tudjuk, a Bajic Svetozar.
     Apám vadonat új paplanhajat kapott az oroszoktól. Meg lett varrva ingnek. Később az inget láttuk az egyik Rajicon.”

Forrás: Forrás: Forró Lajos: Jelöletlen tömegsírok. Hálózat a Szabad Információért Alapítvány, Szeged, 2007.

VisszaVissza

Ugrás a lap tetejére